A Lendület program nyertesei tartanak előadást eredményeikről 2013. december 16-án és 18-án az MTA Székház felolvasótermében.
december 12.
2013. december 18-án, az MTA Lendület napok keretében tartott bemutatkozó előadást Takács Károly, az MTA TK RECENS (Lendület) Kutatócsoportjának vezetője.
december 20.
február 15.
Sokan azt gondolják, hogy az MTA intézeteiben teljesítmény nélkül is évekig el lehet vegetálni. Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontban ez nem történhet meg, hiszen a központ megalakulását követően, szinte nyomban bevezetésre került a kutatói munka értékelésére egy szigorú teljesítményértékelési rendszer, mely azóta is működik.
A Társadalomtudományi Kutatóközpont létrejöttekor az akkori főigazgató szükségesnek látta egy olyan objektív rendszer felállítását, mely évről évre méri a kutatók teljesítményét. A rendszer egyik célja, hogy ne a személyes szimpátiák és kötődések, hanem a valódi tudományos teljesítmény legyen az előléptetések, vagy rossz esetben a felmentések indoka. A másik, nem titkolt cél az volt, hogy a kutatókat motiválja a TK stratégiai céljának tekintett nemzetközi publikációs tevékenység erősítésére. A rendszer bevált: 2012 óta meredeken növekszik a legnagyobb presztízsű (ún. impaktfaktorral rendelkező) folyóiratokban publikált tudományos munkák száma.
A kutatók növekvő figyelmet fordítanak arra, hogy szakkönyveiket rangos nemzetközi kiadóknál jelentessék meg, s azoknak a folyóiratoknak küldjék be cikkeiket, melyek szigorú értékelési kritériumokat használnak, és nagyobb presztízzsel rendelkeznek a nemzetközi tudományos közösségben (Oxford University Press, Springer, Taylor and Francis, stb.). A nemzetközi színtéren hatalmas verseny folyik az ezekben történő megjelenésért, ezért viszonylag kevés hazai kutató büszkélkedhet ilyen publikációkkal, különösen a társadalomtudományok területén.
Az élénkebb nemzetközi tevékenység hatására egyre több nemzetközi pályázati együttműködésbe hívják meg a TK-s kutatókat. A nemzetközi pályázatokon elnyert források összege is rohamosan növekszik.
.png)
A teljesítményértékelési rendszer ugyanis nemcsak a publikációs teljesítményt pontozza, hanem azt is, hogy a kutató részt vesz-e pályázatokon, projektekben, nyert-e el ilyen támogatást; mennyire aktív a tudományos eredmények megismertetésében (konferenciák, ismeretterjesztő rendezvények); végez-e szakértői tevékenységet (nemzetközi és hazai folyóiratok, kutatási alapok számára).
Felvetődhet a kérdés, hogy elvegetálhat-e egy kutató viszonylag alacsony pontszámmal, minimális teljesítményt nyújtva sok éven keresztül. A válasz: nem. A rendszerben ugyanis minden kutatónak évről évre el kell érnie egy alappontszámot. Bár a publikálás folyamatának lassúságát (néha éveket kell várni egy-egy cikk megjelenésére) figyelembe veszik, a következmények szigorúak: ha valaki három éven át nem éri el az alappontszámot, annak a munkaviszonya megszüntethető.
Hogyan értékelik a kutatók a rendszert? Vannak, akik a mai napig ódzkodnak attól, hogy a rendkívül komplex kutatói munkát pontszámokra egyszerűsíti egy mérőrendszer. Ugyanakkor többen látják az előnyeit is: „Tudom, hogy ha elértem az alappontszámot, biztonságban dolgozhatok, és világos számomra, hogy ha elérem a kétszeresét, elő fognak léptetni. Nem nyalizással vagy más hasonló módon jutok előre, hanem előre ismert elvárások alapján.”
Vissza a hírek oldalra